Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

20

heti meg ezt is a’ Vallás Tanittója, ha maga meg nem világosodott arra , hogy tiszta és a’ lelket megható tudományt tanittson, hogy az emberi szív és lélek tulajdonságait megesmerje, és azoknak várát jó oldalról ’s kelletekor ostromollya? — miképpen teheti-meg ezt, ha tudván az ö Urának akaratját, azt nem tselekeszi, ’s kötelessége szerént nem munkállódik ? — O az Isten beszédének Sáfára: szükség hát, hogy mind a’ Természetben , mind a’ Kijelentésben megmutassa a’ Vallási és erköltsi tökélletesedésnek kintseit; — feláldozván élte’ könnyebbségét is, munkás buz- gósággal hintse a’ tudománynak és erköltsiségnek magvait az értelemnek és szívnek azon földébe, mellynek munkállása ő reá bizattatott. Nevelő ö, még pedig erköltsi nevelő: szükség hát hogy példát és út-mutatást adjon, a’ hol illik, intsen és fenyittsen. — Pásztor Ő: szükség hát hogy esmerje juhait és esmertessen azoktól, el ne hagyja, és ne engedje azokat elragadoztatni a’ farkastól ; sőt életét is adja a’ juhokért, gondot viselvén a’ nyájról tellyes vigyázással. A’ vallási társaság’ igazgatásának nagy része az ő kezeiben vagyon letéve: szeresse ebben és kövesse az igazságot, mellyben sérelme senkinek nem lehet, — ’s minden tanátsit és tselekedeteit a’ Gyülekezet’ köz javának előmozdittására intézze. — És a’ melly Vallás Tanittó ezen summásan előadott kötelességeket jó lelkiesmérettel , tiszta buzgósággal, minden világi haszonra ’s gyönyörűségre való tekintet nélkül, és egyedül hivatala kötelezésének