Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
*? olajtól, rakás fák’ tüzétől, megkÖveztetéstől megrettenvén, félre vonták volna magokat az Evan- gyéliom’ hirdetésének munkájától ? Bizony az Istenre vala azoknak szivek és lelkek függesztve: ezért nem volt drága életek is, tsak hogy elvégezzék a’ szolgálatot, mellyet vettek az Istentől, és a’ Jézustól, és a’ mellyen edgyszersmind az igazságnak petsétjét is kinyomva szemlélték. Isten akaratja volt az ő hivatalok, ollyan akarat pedig melly a’ lélek’ szentségre való törekedésével és az emberiség’ köz boldogságával pontomosan megedgyezvén, az okosságnak és a’ szivnek vágyódásait is kielégítette. Illy nagy fontosságú lépés tehát a’ Vallás’ Tanittója’ hivatalának tökél- letes bévégzésére az a’ felől való meggyőzettetés, hogy az Ő hivatala Istentől vagyon, úgymint a’ ki nélkül nints sem testi, sem lelki élet. De bár melly hathatós eszköz légyen is, azt hinni a’ Vallás Tanittójának, hogy az ő hivatala Istentől rendeltetett, e’ szerént méltóságos, megérdemli az Ő buzgóságát, ’s kötelezi is arra: mind- azáltal még ez magában örökös készület maradhatna foganat nélkül, és éppen annyi volna, mint valamelly tzélra sietvén, kitanulni az utat, még is arra meg nem indulni. Meg kell hát indúlni a’ kiesmert útra, — és e’ szerént megkivántatik az Úr Jézustól vett szolgálatnak tellyességére, hogy II. A’ Vallás’ Tanittója lelkesittetvén hivatalának Istentől lett rendeltetése , tagadhatatlan , ámbár nem külső fénnyű méltósága (mert a’Krisztus Országa nem is e’ világból való) és szentségei 2
