Domby Márton: Halotti beszéd méltóságos ludányi Bay Ferentz ... eltemettetése alkalmatosságára (Pest, 1820) - 11.131.7

Ritkulnak naponként' ra’ Magyarok a’Nagygyai ! süriien hullanak a' törésre termett Férjfiak! Még most is siralmasonn hangzanak felénk Erdélynek hét Hegyeiről azon Zokogások, mellyekkel azon kis Haza a’ maga nagy Reménnyének a’ derék Teleky Jósefnek elestet a’ Világnak mindenféle hirdeti ’s hirdetve kesergi $ még most is pana- szolkodva zúgják a’ Balaton Habjai a’ Tihany síró Leánnyának, a’ Tihany Leánya pedig mindenfelé a’ Magyar Hazának a’ Nagy Festetitsnek, ama Keszthelyi Indigesznek elmúlását 5 midőn a’ Sorsnak kemény keze ismét egy újj véres csapást tett a’ Haza testén, midőn egy lelkes J Magyart egy Fő Törvénytudó Crassust, egy részre hajlást nem esmerö Cátót , egy igazi Septemviralistát, egy szép Magyar Famíliának dicsösségét, a’ Királyi Felségnek Hivet, a’ Hazának egy Fő díszét, Ludányi Bay Ferenczet ismét siratni kell. „ O! politiorum quidquid usquam est huic tam Colendo assurgite nomini!

Úgy van : míg a’ Magyar Földnek eggyik széléről a’ másikra repkednek a’ szomorú Jajok; imé a’ Haza közepéből a’ Duna két partjairól, ’s Buda Hegyeiről még bokrosabb Jajok emelkednek felfelé, mert az öldöklő Angyal a’ Haza szívébe is béíörltj és tsak nem egy esztendő rövid fo* 2