Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

9

Nem jllik- é erre nézve azt mondanunk, a’ mi vagyon a’ Q8- -Zsolt. 1. versében: Énekeljetek az Urnák uj éneket; mert tsuda dolgokat tsele- kedetf.

3. Emlékezetes ez az Innep az ö felette ritkán előfordulható voltára nézve- Száz esztendőben eggyszer lehet tsak illyen lq. nép, a’ millven ez a’ mái Innepiink; magunk is tehát i 11 yent ez egyszernél többé nem fogunk érni. Mikor majd a’ mi unokáink ezt a’ százados Innepet megujjítják , akkor tsak eggy is mi kÖzzülünk nem leszsz már az élők’ földjén, hanem, valakik most élünk, mind eggy ül - eggy ig a’ halottak’ lajstromába leszünk béiktatva. Nemde nem szívreható Inneplésnek kelI - é ennek lenni, hogyha igy gondolkodunk felöle? nem kell- é belsőképpen megilletödniink, midőn lélekben látjuk azokat a’ sok ezernyi ezer Evangyelikus Atyánkfiáit, a’ kik nem tsak e’ mi Hazánkban, hanem egyszer’smind sok külső országokkan is, szinte most, ebben a’ szempillantásban vágynak velünk eggyütt legelőszer és legutoljára öszvese- regelve és a’ Jézus* Evangyeliomának megtarta- tásán ’s az Evangyelika Anyaszentegy háznak három századoktól fogva való fennállásán Örvendenek? —

Hanem ez a’ nevezetes, emlékezetes Innep- lés egyszers’mind idvez séges Inneplés is legyen, ne egyedül tsak e’ mái sz. napon foglala- toskodtassa a’ mi buzgóságynkat, hanem a’ mi egyéb életünkben is láttassanak ■ meg annak gyú- möltsei. Az illy idvezséges inneplésre fogok én. tinéktek utat mutatni a’ mostan tartandó elmélkedésem által. Mellynek illendőképpen való meg. hallgatására jer még jobban is készítsük-el a’ mi szíveinket az Úri Imádságnak és a’ következendő egyházi éneknek buzgó szívvel • lélekkel való elmondása által,