Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

7

azt illető tekéntetet és hatalmat, és azt tseleked. te, hogy a’ tiszta Evangyeliom — olly formában, a’ mint azt a’ világ’ Megváltója a’ mennyből hozta-alá — ez a’ tiszta Evangyeliom, és pedig ez eggy maga lenne a’ mi hitünknek próbaköve, a’ mi életünknek sinormértéke , a’ mi reménységünknek vasmatskája. A’ most 300 esztendeje végbement vailásbéli nagy munka öszve- törte a’ hit - és Jelkiesméret- kénszer í- tésnek vasigáját és a’ Keresztyéneknek ismét megadta az a’hoz való jussokat, hogy kiki vizsgálhatja az írásokat, és az Isten1 Igéjének vezérlését, annak világos értelme szerent, szabadon ’s háborgattatás nélkül követheti. Amaz egész világra nézve is nagy fontosságú történet, melly- nek emlékezetét ma meginnepeljük , ujjra meg* fundálta azt az A ny a s z e n t e g y h á z a t, mei» lyet ugyan már az előtt régen az Istennek Fia tulajdon vérével szerzett vala , de a’ mellynek fundamentom - oszlopait sok nem - evangyeliomj tévelygések és viszszaélések megrázkódtattak és tsak egykitsinybe hogy ki nem döntötték. Ezt az uj, de régi Anyaszentegyházat pedig az Isten, sok viszontagságok között is, sok hatalmas ellenállásoknak, sok kegyetlen háborgattatások- nak rettenetes szélvészéi között is, szinte 300 efz- tendőktöl fogva mindenható oltalmával fedezte. Is'em - de - nem már magában is emlékezetes nap - e’ ez, nem * de nem ollyan nap-e’, mellyre nézve azt illik mondanunk, a’ mi vagyon a’ 118- Zsoltárnak 24, versében: Ez a1 nap, mellyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk azon!

2. Emlékezetes Innep ez az ö u j s á g á r a és szokatlan voltára nézve. A’ mi boldogult Atyáink nem voltak olly szerentsések , hogy il- lyen Innepet szentelhettek volna, £n legalább a* régi történetek’ leírásiban semmi nyomát sem találom annak, hogy a1 mi Hazánkbéli Evangyeli- kusok vagy íó^dik esztendőben vagy 1717ben a’