Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

5

o

^-'h melly ditsöséges szent nap derült reánk! ßzert téged’ áldunk, mennyei szent Atyánk;

Tsuda irgalmadat buzgón magasztaljuk Wind , valakik Jézust mi Urunknak valljuk,

A’ Krisztus’ Országát setét éjjel fedte,

Welly miatt sok szív ’s ész útját tévesztette $

De irne’ hatalmad erős szava szóllott:

9S azonnal igazság’ napfénnyé támadott.

Az Evangyeliom’ mennyei vallása,

Tsalhatatlan Igéd’ tiszta tanítása

Sz. oltalmad alatt gyözödelmeskedett ’S három századokig szépen fényeskedett. —

Oh örizz’d tovább is Gyülekezetedet,

És mindenkor tisztán hirdettesd Igédet;

Az által mind inkább neveld értelmünket,

És irtsd-ki közzülünk sok tévelygésünket.

Add, járhassuk híven Jézusnak ösvényét,

’S éleszszük lelkűnkben hitünk’ nagy reményét;

Add, Krisztusnak nevét méltóképpen valljuk, Szívvel, szájjal ’s élet - tel is magasztaljuk :

Úgy majd, midőn testünk jutánd oszlására, Hadd jussunk*el mennybe hitünk’jutalmára. Ámen.

így tehát megértük Isten’ jóvoltából ezt a mái napot, kegyes Hivek, minden rendenlévo

tisztein Hallgatóim, mindnyájan szerelmes Atyámfiái ! megértük azt a’ jeles Innepnapot, á’ meilyre én már a’ legközelebb múlt két vasárnapokon,

valamint a’ tegnapi napon is igyekeztem az eQ