Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

22

nyebb házianyák, a’ legháladatosabb magzatod és leghűségesebb tselédek: úgy felelünk. meg igazán a’ mi Evangyelikus nevünknek; úgy leszünk méltó tagjai annak az Anyaszentegyháznak, mel- lyet a’ Krisztus annyira szeretett, hogy ennen- magát adta érette, hogy szent lenne és feddhetetlen. Eph. 5, 25. ’s a’ t.

V,

Egy-két szóval hadd említsem még az arra való köteleztetésünket is, hogy a’ mi Anya* szentegyházunknak megmaradása felöl bizodalmas r e m é n y s é g ge l l e gy ü n k.

Hiszem, ollyan fundamentoman épült az, a*' mellyen még a’ pokolnak kapui sem vehetnek di- adalmat. Gondja volt reá az ő Urának és Fejének, az Ur Jézus Krisztusnak , eleitől fogva; megtartotta azt a’ legszemlátomástvalóbb veszedelmek között is. Mikor majd tsak nem végső romlásra jutott az ö Gyülekezete : sok ó kovászt kitisztított belőle, azt egészen megujjította ’s e- zen megujjúlt formájában ime’ már egész 300 esztendőkig megoltalmazta. Bízunk tehát ő benne: gondja fog ö neki lenni a’ maga Gyülekezetére ennekutánna is; bé fogja tellyesiteni amaz „ ő Ígéretét: íme’ én ti veletek leszek mind a’ világ’ végéig. Matth. 28, 20.; mert, a’ mint mondatik a’ sz. Letzkében 23. „hív az, a’ ki az ígéretet tette.“ Megfogja engedni, hogy a’ mi unokáink és legkésőbb maradékink is hasonló százados Innepeket szentelhessenek.

Ezt annyival Bizodalmasabban várjuk, mivel magában a’ mi Anyaszentegyházunkban is vaT gyón ollyas valami, a’ mi a’ józangoBdol- kodású és nemes szívű embereket magának megnyeri: tudniillik a’ hitnek és lelki esméretnek szabadsága, az erköltsök’ tisztaságára és mindennemű igaz tökélletességre törekedő, semmi ál-