Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6
12 hászkodniok. Mert a1 Jézus’ Ekklezsiájának bárkája a’ Reformatio ólta is rettenetes szélvészektől hányattatott és tsak nem elbontatott. Kívülről hatalmas ellentállások és véres üldözések nyug* hatatlankodtatták a’ hívek’ seregét és úgy szorongatták őket minden felől, hogy sokszor alig tudták magokat feltalálni; belől pedig magok között meghasonlottak, magok magokat gyengítették, némellyek ismét roszsz utakra tértek és emberi tekéntetet, emberi hatalmat akartak a’ thro- nusra ültetni, a’ magok’ véleményeit akarták Isten’ Igéje gyanánt bévétetni. — Hlyen környiil- állások között tsak a’ mindeneknek megtartó Istene tudta a’ maga Anyaszentegyházát a’ veszedelemtől megmenteni, egyedül ö tudta azt megtartani a’ mi számunkra , hogy mind e’ mái na- piglan is találhatunk ebben világosságot és vigasztalást, békességet és megigazúlást ’s a’ sz. Lélekben való örömöt. Ezért méltó, hogy a* mái napot a’ legbuzgóbb haladás’ napjává tegyük az Istenre nézve. Hanem háladással tartozunk 2. azon idvezült Férjfiaknak is, a’ kik az Evangyelika Gyülekezetnek felállításában eszközök voltának. Mi ugyan Luthernek Isteni tiszteletet nem akarunk tenni; mert ö is tsak embervolt.- de még is áldjuk és tiszteljük az ö emlékezetéi, valamint mind azokét is, a’ kik néki segítőtársai voltának \ azon a’ nagy munkán ő ve- le eggyütt munkálkodtanak. Tiszteljük és áldjuk tehat Melanchthon Fiilopnek emlékezetét is, a’ ki a’ Vittebergai Főoskolán a’ Görög nyelvnek ’s az ékesenszóllásnak Tanítója, és Luthernek félkeze vala. Tiszteljük és áldjuk Zvvinglius Ulriknak és Oecolampadius Jánosnak emlékezetét, a’ kik ugyan azon idő tájban Helvetzi- ában kezdették terjeszteni az Evangyeliomnak világosságát. — Ezek ’s több ezekhez hasonló Férfíjak , mint az Evangyeliomnak uj Apoítolai az Iítennek választott edényei voltának, az Iften*
