Brunn Ágoston: Tsászári Királyi Fő-Hertzeg József Magyar Ország Nádorispányja jegyesének ... confirmátziója innepe (Béts, 1815) - 11.131.5
Minden bűn távolabb vét minket a’ mi elhatároztatá- suliktól, azt monda Hertzeg.séged : miben áll ez a’ mi elhátároztatásunk? Minden mi lelki erőnknek és tehettségeinknek tökélle- íes kiformáltatásokbai) , és ennél fogva az igazságnak esmé- rétében és a’ virtusnak szüntelenvaló gyakorlásában. Abban, hogy igyekezzünk Istenhez hasonlatosok lenni. „Legyetek tö- „kélietesek , mint a’ ti mennyei Atyátok tökélletes.“ Mitsoda tehát Hertzegséged igyekezetének legfőbb tzélja ? Az , hogy az én lelkemet annyira kiformáljam, hogy az az igazságot minden esetekben megesmérje ; a’ szívemet annyira nemesítsem, hogy az szüntelen tsak a' virtust gyakorolja. Ez által az én legfőbb boldogságomat magában is előmozdítom. Elérjük e’ a’ mi elhatároztatásunkat ezen a' földön? Nem, soha sem. Mennyire hátra vagyunk még mi az igazságnak esmeretében ! a’ legnagyobb emberi virtus is melly gyenge és ingadozó marad szüntelen; hányféleképpen vétkezik még a' legjobb ember is! „Most a’ test fájdalmai, majd a' világ zajjai, akadályoztatnak bennünket. Majd tulajdon szívünkben viaskodik az ellenség, melly többször győz, mint veszt. Majd „felebarátunk hibája által merittetünk banatba , ’s elhágy „bennünket a’ tűrés.“ Még a’ boldoságot is, a* melly pedig elhátároztatásunk közé tartozik , gyakorta nem érjük el. Sőt ha reámehetünk is, hogy elérjük, az soha sem egészszen tiszta és megzava- j odás nélkül való. Mitsoda ebből a' következés? Hogy ezzel az élettel nem leszsz mindennek vége , hogy a' mi lelkünk örökké tart , és hogy az egy ditsöbb világban vészi el iótselekedeteinek jutalmat, vagy bűneinek bünte( 34 )
