Brunn Ágoston: Tsászári Királyi Fő-Hertzeg József Magyar Ország Nádorispányja jegyesének ... confirmátziója innepe (Béts, 1815) - 11.131.5

ként horhályosodott el mind inkább inkább a' te élesztő emlékezeted az illyen ingadozó lélekben, kerülvén a’ tévelygésnek és a’ tsábitó világnak tekintetét! Vagy midőn szorongató szükség által kénszerittettél kötelességednek ál- talhágásara, midőn váratlan esetek igéző játéka és hirtelenvaló változások megszéditeitek és eszedet vesztették , midőn kéttséges környülállások közé jutottál a’ hol a' kötelesség és az alkalmatossággal való élés, az egyenesség és a* haszonvétel, a’ virtus és a’ külső szerentse öszveütközvén ezek között kellett választást tenned ; valyon megemlékeztél e' il- lyenkor arra a’ kegyes magad elszánására , azon szent feltételeidre , a’ mellyek tégedet egykor egy boldog órában $zin- teúgy elevenítettek , valamint most itt egy ifjúi tiszta lelket lelkesílnek ? Nem, Kedves Hallgatóim, mert makula és hiba nélkül a’ torvényt senki sem tartotta meg , azt ma mindnyájunknak tulajdon érzésünk is megmondja ; hol maradhatna meg az emberi élet a’ sors és emberek késértetei között ollyan tisztaságban és feddhetetlenségben , mint az ártatlan ifjúi korban? De azt vizsgáljuk meg, hogy a' hit mellett viaskodtunk e ? az az t valyon a’ midőn mi az erőtlenségek , indúlatoskodások , és késértetek ellen viaskodtunk , ha szinte néha azoktól elnyomatlattunk is , megmaradtunk e’ a’ mi jobb és szent meggyőződéseink mellett? a’ mi nemes és erős feltételeinket megtartottuk e ? megmenekedett e’ az életnek illyen zivatarai között az az érzésünk , melly bennünket ifjúságunkban élesztett, a' vallásnak, az ember legszentebb legfőbb vagyonának érzése? Azt mindazáltal talám senki sem tagadhatja , ha szinte valaki ezt az érzést egészen elvesztette is , hogy ártatlanabbnak , jobbnak és boldogabbnak érzette magát akkor, midőn ötét egykor a’ vallásnak buzgó érzése, egy más felsőbb világnak elevenítő hivése , ez életnek hijjábavalóságain sokkal felyül emelte. Oh , a’ midőn ma erről a’ hitről, a’ mi kedves Hertzegaszszonyunk szájából halljuk az örömmel való vallástételt, a’ kinek mind szive mind lelke nagy gondal formáltatott és tökélletésittetett, a' midőn ekkor az Evangyéliom együgyű 's szívreható igazságának ere( i4 )