F. Kis János: Béköszöntö beszéd, mellyet az Iháros-Berényi evang. gyülekezetbe ... 1815 ... virág vasárnapján el-mondott F. Kis János (Győr, 1815) - 11.131.4

Óh ! távoztassa isten , hogy én valaha illyen diszteleu és vétkes színességgel, képmutatással és barbarusi vad erkóltstelenseggei vádoltatiias- sam ! — Nem illik hozzám a’ ditsekedés , a’ mit másokban-is kárhoztatni kötelességem. Ésméritek nagyobb részből természetemet, esmérhetitek tse- lekedeteimböl szivemet •, magam pedig soha einem felejtkezhetem arról hogy egygyedul Isten kegyelméből vagyok , a mi vagyok, és az ö én rajtam való kegyelme nem volt híjjában-való *) Nem, Uram! — nem nékem, hanem a’ Te nevednek adjad a dítsoséget! * **) Nem ditsekedés- böl, nem magamnak, hanem az igazságnak tartozó) kedvezésből mondhatom : KisdedségemtÖl fogva tanultam —liálá! •—örök hálá légyen azért Néked, Kegyelmes Istenem ! nem híjjában tanultam a' szent írást, o’ melly engemet bóltsé tehet az idvességre , a’ Kristus Jé’susban való hit által. *** ****)) Jól esmérem, igazán szeretem és betsűlöm azt a’ szent Vallást, a’ mellynek hirdetésére kegyelemből választattam és rendeltettem. Tudom , hogy a’ Kristusnak Evangélioma Istennek hatalma minden híveinek idvességé- re. **+*) És ugyan ezen meggyőződésem szerint kívánok élni , ’s ezen hitemben kívánok meg-is halni. Tudom , hogy a’ ki másokat jobbítani akar, szükség annak élőbb magát jobbítani, és hogy tsak akkor lehetnek az ő szavai foganatosok mások körül, ha azokat tulajdon példájában min*j i Kor. 15 , io.

**) ’Sóit. 115, 1.

***) 2. Tnn. 3, 15

****) Rom. 1 , 16.