F. Kis János: Béköszöntö beszéd, mellyet az Iháros-Berényi evang. gyülekezetbe ... 1815 ... virág vasárnapján el-mondott F. Kis János (Győr, 1815) - 11.131.4

i *1

Istenekké vagy Királyokká nem téteti, és a’ leg- alatsonnyabb megvetés-is nem kövrezteti vagy feszíted azokat •, de óh hányán kintelenítetnek szomorúan magokon tapasztalni , hogy majd a’ tisztelet , majd kiváltképpen a’ megvetés tsak ugyan által-hágja még ma-is igen gyakran az illendőségnek arányos megyéit!

Édes Atyámfiái ! azt .látom minden jelekből, hogy Ti most engem' jó kedvvel fogadtok, és mint újjonnan viszs-za-nyert Tanítótokat, előttetek állani örömmel láttok, ’s hozzátok szóllani figyelemmel hallgattok. Ha előttetek esméretlen vélnék , mégkérdeztetvén tőletek, hogy én ki legyek? legigazabban felelhetnék Szent Pálnak a’ Lystraiakhoz intézett ezen szavaival : Én-is hozzátok hasonló ember vagytok! vagy pedig Kereszteld Jánosnak vallástételével lehetne mondanom : En nem vagyok Kristujs, sem Illy'és, sem Próféta, hanem Kiáltó szó o’ pusztában az én Uramnah egygyik érdemeden szolgája, a’ ki Ti hozzátok azért küldettem, hogy kiáltsak, és a’ kiáltásban meg ne szűnjek, míg veletek e’ világnak szövevényes pusztáján eggyütt bujdosom!

Megsérteném azzal a’ Ti megesmért egyenes szíveteket, ha az utóbbi elidegenedést előre gya- nítanám felőletek és ama’ Jérusálemi vagy Ly strai történetet ide magyaráznám. Távúi légyen tőlem ez a’ szomorító és halálos hideggel borzo- gató képzelődés ! Inkább azt a’ jó reménységet élleszti bennem a’ ti nyilván tapasztalt állhatatosságtok, hogy a' mi mái ujj szövetségünk az idővel egygyütt erősödik , és én , mint az Úrtól másod’ izben-is ide rendeltetett Keresztény- lanttá, még a’ Kristusnak ítélő-széke előtt-is elv«-