F. Kis János: Béköszöntö beszéd, mellyet az Iháros-Berényi evang. gyülekezetbe ... 1815 ... virág vasárnapján el-mondott F. Kis János (Győr, 1815) - 11.131.4

r ^ ^ J

np , '

JL sak nem úgy járt szent Pál egykor Lystra’ városában , mint az Úr Jesus Jérusálemhen. Mikor ö ott, egygyütt leven Barnabásává, egygy napon bátorsággal prédikállana . nagy figyelemmel hallgatta ötét a’ több jelenlévők között kiváltképpen egygy ügyefogyott hibás lábú nyomorult Férjfiú, a’ ki kisdedségétöl fogva sánta volt éá soha nem járhatott. Észre-vévén az Apostol számos Hallgatói között ezt a’ szerentsét- lent, a’ ki erősen hitte es reménylette ő általa lehető meggyógyulását, minden késedelmezés nélkül nagy felszóval ezt kiáltotta néki : állt-lel egyenesen lábaidra ! — és az tüstént felugorván mindeneknek láttokra, ép lábain járhatott. — EI- bámúlva és mintegygy magán kívül ragadtatva tsudálkozott ezen a’ szemfüles Hallgatóknak számos Gyülekezete, és az ő pogányi vélekedések szerint, a’ magok’ nyelvén illyen szókkal nyilat- koztatták-kí arról való ítéleteket: Az Isiének hasonlókká lettek az emberekhez, és jöttek mi hozzánk! El-is nevezték mindjárt Barnabást, mint időssebbet és izmossabbat Jupiternek , a’ kit fő Istennek tartottak, Pált pedig, mint a’ néphez szóllót, Merkur iuswvék , a’ ki az Istenek’ köveseknek állítatott. Annyira vitték a" valiosko- dó együgyűek hirtelen a’ dolgot, hogy a’ két Apostoloknak, az ö szokott módjok szerint, áldozni akartak. A’ Jupiter’ Papjai már vezették a’ felkoszorúzott ökröket az áldozó helyre , mikor Pál a’ nép közzé futván, ezt kiáltotta: Férj