F. Kis János: Béköszöntö beszéd, mellyet az Iháros-Berényi evang. gyülekezetbe ... 1815 ... virág vasárnapján el-mondott F. Kis János (Győr, 1815) - 11.131.4

i • 1.3 korul - vétetve , hanem mindenekben megpróbált Jó-akaróimat, szíves Barát'imat es szerető ember­társaimat szemlelhetem. — Oh áldott Lelkek í a’ Ti hozzám való egyenes hajlandóságtok es megtántoríthatatlan bizodalmátok nem engedte, hogy tovább folytassam hivatalos dolgaimat az esméretlenek között. Előttetek volt a’ szabad vá­lasztás; de nem akartátok mással megosztani azt a’ szeretetet, a’ mellynek arany-láiitza szívemet szívetekhez szorította. Az az Istenségnek eleven képe közöttetek, a’ ki a’ maga Lelkét Önként egygyesítette Leikeitekkel, megkészítette az ös­vényt előttem, a’ mellyen botlás nélkül tehettem hozzátok lépéseimet. Siettem az első jel-adásra kiterjesztetett karokkal felétek, hogy minél elébb megölelhesselek és szívemhez szoríthassalak ben­neteket. És — imé , most már jelen vagyok a’ Ti tisztelt Gyülekezetetekben, hogy tovább-is vele­tek egygyütt kézen fogva nyomdogáljam, mig az Urnák tetszik, a’ kegyességnek mennybe ve­zető édes pállyáját. — Jertek hát már közelebb hozzám , Szeretett Híveim ! jertek , fogjunk ma kezet újjra egygy- mással, és folytassuk minapában félben szakasz­tott utazásunkat jó reménységgel az élőnkbe ki­tétetett tzél felé, a’ hói a’ jutalom várakozik mi reánk! Indúljunk! — menyjünk! és ne hagyjuk- el egymást a’ mi htunknak akadályjai között ! Én előttetek törtetek. — Kövessenek engemet nyomban az erőssebbek! ne maradjanak meszsze tőlünk a’ gyengébbek ! így , bizonnyal hiszem, szerentsésen el-juthatunk óhajtott tzélunkra , a’ hol, megállván az Igazságraak Kegyelem-thró- nusa előtt, ez lész’ az én ditsekedésem — ez lész’

Next

/
Thumbnails
Contents