Már Péter: Templomszentelési beszéd : Tartatott a nagy-győri reformáta ekklésia temploma megujítása alkalmatosságával sept. 4. 1814. (Győr, 1814) - 11.131.3

az Istennek, nem tsak a' 24 Vének, hanem az egéfz emberiség zengedezi ezt: Szent, fzent, fzent a’ Seregeknek Ura, telly es a menny és a föld az Ö ditsoségével. Minthogy azért a’ mi Templomainkban külömbkülömbféle Öregek, meglett idejűek, Ifjak, Gyermekek, Atyák, Anyák, Vök, Menyek, Szolgák, Szolgálók , egy fzóval mindenféle Emberek imádják-is már, egyesü!t Lélekkel a’ Világnak alkotóját; az Istennek Szolgája a’ Lelki Páfztor által meggyújtatván mintegy a’ Töm- jenezo , elkezdetvén a’ Teremtőt magafztaló Imádság , hányatik abba , a’ mi Templomainknak minden fzeeeletiböl a’ tömjén, hal- lik a’ sok buzgó foháfzkodás : ugyan nem lehetne-e’ a' mi Templomainkat már tsak e’ réfzben-is Mennyeknek kapujának, Mennyor- fzág kezdetének nevezni. A’ mi Ujj Énekes Könyvünk 130-dik igen fzép Énekének ^Szerzője legalább igy ítél , és én-is egéfzfzen együtt érzek svmpathisállok vele, meggyő- zettetésböl elmondhatom utánna :

„Ha Templomba megjelenek, A’ hol öfz- ve sereglenek ,

Felséges Neved imádói:

Velek együtt foháfzkodva, Úgy tetfzjk mintha vigadva

, - 27

\