Már Péter: Templomszentelési beszéd : Tartatott a nagy-győri reformáta ekklésia temploma megujítása alkalmatosságával sept. 4. 1814. (Győr, 1814) - 11.131.3

12

ember magának, mint a’ ki egy nagy Palotát a’ Levegőben akarna építeni ? Miolta dolgozik már ezen a’ nagy munkán ? és mégis mire mehetett ? A1 mit egy ötöbéliek tsi- náltak, más ötöbéliek lerontották azt ismét; és a’ mit 10 20 ötöbéliek egymás után építettek: lerogyott idővel az-is; maga a’ Ter- méfzet-is semmivé tette azt. Ha nints Isten, ha terméfzettel volna tsak minden úgy a’mint van : igy lenne-e’ mind örökké ; és a’ fze- gény Emberiség tsak azért dolgozna, hogy dolgozzon ; hol van pedig az a’ Nemes Munkás , a’ kit az illyen előterjefztés el ne tsüg- gefztene! Az Istennek felvétele általánofsan fzükséges az Emberiség boldogságára. De

Szükséges az Emberi jelenvaló boldogságra ez-is: hogy egy oily an Nagy B'olts- is legyen, a ki az. igaz Istent világosságra hozza y 's azt prédikálja 's prédikál- tafsa-is.

Tsak Hitnek tárgya ugyan az Isten, ’s annak-is marad mind örökké; az Isten az a’ kit soha senki se látott, nem-is fog soha senki látni; az a’ meglátása az Istennek , melly- rol ígéretünk vagyon , tsak ennyit tefzfz: hogy megfogunk annak léteiéről egyfzer akkor mindnyájan tökélletefsen győzettetni: De hogy Istent higyen valaki, nem kis gráditsa