Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11
10 Te jöjj, Tifztelendó Férjem, hő Szakonyi Mátyásom, Kinek emlékezetembe nevét örökre áfom. Vagy egy féikeferedett fzív, fele vala én fzívem, Voltáí az élet’ pállyáján hűségesnél hűbb hívem. Kurta időn mutathattam Hozzád én hüfégemet, ’S ez nehezíti leginkább moítani elekemet. Arany hegyeket képzeltél Rozalid’ öleltében, ’S im’ komor éjfél közelít fzép reggeled helyében. Köízönöm ezerfzer, Társom, érzett igaz huféged? (*) Kivált kínos kínjaimban megmutatott kéfzféged. Ne eméfzfzed napjaidat, éltedet én érettem, Ne fogyafzfzad fzerenífédet ezért, édes Szerettem f Szent hivatalodban áldás, erő ’s kívánt egéfzfég Fedezzen's légyen jutalmad a'hirdetett idvez-. fég. Sze0) Megbizonyította ezt még édes Fete’ porainak-is, a’ midőn a’ Megditföíttetettnek emlékezetére az A. Dörgitsei temetőn ezen rendeket vágatta sírkövére i Ide GYŰJTÖTTE HAMVAIT N. N. BODZAY ROZALIA Felének Szerelmes f ének T. T, N. SZAKONYI MÁTYÁS M D C C C HL so. Apr.
