Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11
4 Minden pillantat közelbre vifzen Testnek ama’ vég’ romlásához, Ki egy jobb éltet ezen túl hifzen, Mint fohajt e’ nyugvó tanyához. A' felhőket dorgáló tornyokat Nézzed ’s — a’ földi Nagyokat, Mint kelnek-el múlandóképpen. Mond-meg, hová lett a’ Görög Nemzet, Mellyet nagy atyák’ ereje nemzett? Tsak hírekben vannakrmeg éppen. Rómának hatalma mind füstbe ment, Gyózo fasfa másokra fzállott; Illy felféges Nép fém leve még mentt, Mellynek fél világ meg nem állott. Babylon fala, világ tsudája, Czyrus' fényes palotája, Hol van Rhodus nagy Kolofzfzusa? Egyiptomnak hegyes Pyramisi, Meilyekre királyja nevét vési, Hol van Kréta Labyrinthus a? Mond: minden enyéfz — változ — és romlik, Tsak lelkünk él túl a’ íirhalmonn, Feledékenység’ öblébe omlik, ’S nem győzhet a’ végzó hatalmonn. Égnek Pzegezett fővel a’ tölgyet Láttam terülni, ’s a’ völgyet Megtell’ni kékes ibolyákkal: A’ gőgös tölgyet tépte-ki fzélvéfz, A’ fzép ibolya még tavafzfzal véfz, Elhervad egyébb virágokkal. Tfalfa remény! de hamar megtsalál, Hijjában örül a’ halandó , Bár mire veTe Pzemét, mit talál Mint a1 mi vePzendö ’s múlandó. Láttad
