Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11
18 Nagy méltóPágú Urafág’ minden rendű TifztjeU Jó Barátim, APzPzonyaim, itt létem’ örömei. Ti tettétek egygyík nékem e’kört kellemetesfé, Azért Tőletek válásom lett keferüfegesPé. Iften Hozzátok! neve’ek lefz Írva én lelkemben. Minden jóPágtokat zárom hu emlékezetemben. Minden hajlandói'ágtokat köfzönöm ez életben, Az Ur vegye a’ nagy napon mind méltó tetintetben. Kedves Komáim, valakik valaholott valátok, Jójjetek-él végPo áldást hadd mondjon Pzájam Rátok. Esmérósfeim ’s Barátim, itt ’s minden környékeken , Az Iíten áldása légyen minden Ti lépésieken. A'melly Pzivet életemben mutattatok erántam, MegköPzönni halálomban azt-is méltán kívántam. Én az Égnek jó tetPzését óhajrom kinek kinek : Ti békés nyugvást mondjatok por tePtem teteminek. A’ kik ez utoIPó végem’ megtifzteltetésére Felgyűltetek , e’ fzent Sion’ moll homályos hegyére, * Vegyétek-el köfzönetem’ ’s tanulván e’ példából: Melly véletlen kirepülhet lelked Ö Párházából. Ezt rebegé rePzketeges nyelvvel ’s lelke már végre Felmegy egy mennyei Tündér karjai köztt az égre. Egy jó barátja ’s Komája egy pár könnyet hantjára Ejtvén, ezt vágja sírjának felemelt OPzlopjára: * _______ Itt
