Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11

12

Anyai fzívedet áldom, moít mikor végképp’

válom,

Sokfzor váltam-meg Te tőled; de ez utolío

nálom.

Minden gyermeknek fzűlékhez van fzoros tartozása ;

De én fzívcmnek Te hozzád tsorba lefz háladása.

Mint köfzönjem-meg, olly gyorsan hogy repülfz

’ leányodhoz ?

Midőn e’ bajjomat érted, melly most jajgatás- , ra hoz.

Az Ur máshol tetézze-meg anyai fzereteted’, Már ha egygyik reményféged' itt bennem eltemeted.

A’kit e’ világra fzűltem,fzűltem egy kis magzatot, Azt vedd-bé fzeretetedbe ó az égből adatott. Légyen fiad l’ányod helyett, éljen egéfz kedvedre ’S így légyen minden mindenkor itt és ott teU

fzésedre.

Teftvérjeim! kik távúltan hervadozni nem

véltek ,

Oh ha tudnátok e’ testben hogy többé nem

ízemléltek. —

Mint én halállal megvívtam, úgy vívnátok a*

búval,

fordúlok Hozzátok vég bútsuval.

Nemes Zatureczky Miklós életének egy híve, Bodzái Katalin, bútfuz tőled teftvéred fzíve ! Az Ifién fzerefsen téged férjed — ’s gyermeke- * iddel,

Láfs örömöknek özönjét minden Te Tieiddel. Kisfebb Tefivérim, Bodzái Miklós, Adám és

Sándor,

Ha látnátok, hogy

Pél-