Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10

* * #

Végtére ezen Pzép Curíális Helysége És a’ benne lévő Pzép, difzes Nemefség;

Mivel mindenképpen tóletek, fzivefség Volt hozzám, nyájaPság, barátság, tiPztePség:

Minden renden lévő érdemes Lakosi É’ Nemes Helységnek, sok CompoPsePsori,

Valakik hói vagytok, legyetek áldotti Iftennek, ’s végtére a’Mennynek lakosi.

Még-is közelebbről, Te Jzent felekezeti Illő, hogy te rólad legyen emlékezet Általam, mert tőled sok PzivePség - izet Vettem, mellyért Pzivem hál-adáPsal fizet.

KöPzönöm a’ PzivePségtek ’s jóságtokat, Kedves Halgatóság, sok adománytokat FizePse-meg nektek ISTEN mind azokat,

El - temettek egy APzPzony-barátnétokat.

Te pedig ISTENNEK belső •— majorsága, Jésus vérén kéPzúlt AnyaPzentegyháza,

Mellyben a’ Taníttó két - élű tőr Pzája A’törvény bePzéde, mellyel a’ bűnt vágja:

Légy tőlem meg-áldva! Oh egek ISTENE! Ne légyen üldözés ’s háborúság benne,

Valami teneked kárt okozna ’s tenne, Távoztasd-el tőle, a’ mi jajos lenne,

* * *

En-is végezetbe e' jó APzPzonyPágnak,

Meg-boldogult Simonyák Juliánának,

Még-gyermekkor a’ Pzent Úri - vatsorának ElŐlzPzör vendége hogy lett e’ mannának,

KéPzíttŐje lévén, kis-Somlyón létemben, Azólta mindég bé-vólt téve Pzívemben ;

Moft pedig tohnáttsa léven Pzándékának, fCedvesitől való el-bdtsűzásának: