Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

majd én tovább lefzek néma. (Sétkhez) Az éti ege ‘ z beKÖ réfzem felzúdul, ha fzenvedni látlak ! De meg keli hallgatnod engemet! Sokkal rémítőbb volt énnekem ama’ fzózat, midőn elsőben azt a’ tsudálatos igét hallanám : Hálái! M inden gyermekeim közziíl te vagy egyedit! , ki engemet meghalni látni fogfz és segíteni. A’ melly bizonyos voltam abban , hogy teremtettem, midőn felemelkedvén az égre tekintek : olíy hitelefsen tudom , hogy ma meghalok ! — Amoda ültem a’ fzín-pit- varban , ’s egéfzlen el -valék andalodva gyermekeim’: Hemán’ és Szelima’ boldogságoknak örömében. 'S egyfzerre , olly igeit egy- fzerre , mint a’ leggyorsabb gondolat fzúlette- tik, megráza engemet nem rém ülés , nem borzadás, nem döbögés: a' közelítő halál ráza- meg engemet ’s mindenemet elállotta ! Ez a' rend kivüi-való érzés most már egéfzlen megkábított, külömben én-is megnémúlnék, mint te; vagy iga fzóllnék-is, nem értenéd az epekedésemnek nyelvét ! Kedves fiam , édes fiam Séth, te Ábelnek öttse! de nem pana- fzolkodom'; hogy hogy panafzkodhatnám ? A’ mint közelítő halálomat érzettem , akkor tá- mada lelkemben nagy hirtelen az a’ gondolat , hogy ma meghalok ! Mélyen edzette ez magát fzívembe. ’S most-is tsak ötét gondolhatom ! lm’ itt lebeg előttem! Itt ver az én fzívem’ tájékán! ’S még egy követi ötét, mel- lyet halálom napján tőled nem akarok eltitkolni , ’s melly fzint’ olly erős, mint amaz! Midőn a’ nagy ítélet reám kimondattatott s rémülftségemhől fcltenyéfzedtem, elömbe ál8