Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
Eva: Rejtsétek-el a tsontokat! ne mu- iafsáick nekem az én fiamnak tsontjait! Meghasadna fzívem , ha azokat látnám. Séth: Kern találjunk semmi tsontra-is. Éva : Tehát az< k-is porrá lettek ? — Séth, kedves fiam Séth! a’te atyád nagy belső fzorongattaiások köztt alszik! — És ezen kezek 1 Istenem! ezen kezek! óh Istenem * ezen ehárgúlt kezek! Seth (Ki-is más oldalról tér-meg_, *s magában:) Már olly közel az erdőhez! (Évához:) Anyám, rinár tovább nem tiikolhatom- el. (képét elfedi) Az amott Ádám’ sírja! Ö meghal, minckelötte.a’ Nap a' Czédrus-erdőt ineghalladná. — Megjelent nékie valaki. Ma- gam-is hallottam a’ ha1 ál követet. — A’ halál-követ vifzont megjön. Nem késik soká. Akkor a’ sátor mellett-való fzik'a leízakad , éo akkor — — (Éva az oltárnak másik fzelere rogyik.) Adám : (felébred és magát kifedi.) E’ borzafztó fzunnyadás vala ! Majd édefsebb leízel, te e’ nyugalom’ helyénn ! Elhoztad«- e jSzeiimát, Séth? — Ne tsüggedj annyira meg, Szelima, hi ízem a’ te anyád , a’ te ízerei- mes anyád még él! Éva: Nem — vagyok — én Szelima! — Vajha ezen tördeltt fzavakról még meg- esmérnéi, Ádám! Ádám : Óh halál! mellyelénnékem meg kell halnom! Séth : (ki Ádám’ térdét ált'kótsolja) Hát meghalfz-e, atyám? Ádám'. Eéomíott-e már a’ köízikla? 31
