Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
l9 Szelima : Igen-is felfedezte , ’s van valami azon, de a’ mit én ki nem mondhatok; mivel alig bátorkodtam reá tekinteni. Ollyan verhenyeges, tüzes, ijefztö valami nyűgha- tatlankodott az 6 homlokán, minta’ villám. Adárri'. Ez Kain, hidd-el, Se'th, ez Kain! A’ Mindenható küldötte ötét,hogy még keserűbbé tegye halálomat Eredj, hogy bizo- nyofsak legyünk benne, ha a’ Hatalmas küldötte-e ötét, eredj, mond-meg néki, hogy térjen-vifzfza, és fzínemet ne láfsa. Ha pedig még-is el akar jönni; tehát megérdemlettem, hogy eljöjjön, és igy az Isten küldötte ötét ! De rekefzfzd-el előbb az oltárt , hogy öttsé- tiek vérét ne láfsa, Harmadik Megjelenés. Szelima, Ádám. t. Szelima: Oh, atyám, ugyan mitsoda nyiltt verem az az oltárnál ? Ádám : Még te nem láttál sírt ügy-e Szelima ? Szelima : Atyám! mit tefz az: sír? Adáni: (Magában) Óh kínos nap! Most jön Kaih , ’s ezen ártatlan és kedves gyermek előttem ! Szelima : Én velem befzéllj , kedves atyám! Ugy-e nem haragfzol Szel:mára? HiB 2
