Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

'S mindenek felett te, kedves Éden, de a’ te kellemeidet ki nem befzéllhetem, könnyeket kellene az öröm közzé gördítenem ; ’s könnyekkel pedig nem akarlak megfertéz- tetni! — Ma mindnyájotoktól jeles bútsut ve- fzek, midőn ma megfzűnök lenni halandó; de tinéktek viselni kell ezután-is az átkot, melly az én halandóságommal ti reálok fzál- lott. — Elfordulok, fiam, mért alig kiilöm- böztethetem-meg a’ folyót a’ síktól. Mi talál, ha majd nem sokára legkedvefsebb fiamat se esmérem-meg ! (Magában) íme refzket! ujj erőt kell vennem! (Séthhez:) Szelimán jár áz efzem , félek hogy hozzánk jön. Óh, mint állhatnám-ki ezen gyengéded ártatlanságnak kesergéseit 1

Seth : De már tovább eí nem hallgathatom , atyám ! Jó ideje , miólta úgy tetfzik Szelimát hallom töprenkedve ide ’s tova itt járni ’s kelni. Sebefsen rohan az ajtóra; de vifzont lafsá lépésekkel vifzfzatér.

Adám: Mit gon dől fz, fiam, elrejthetem-e előtte? Vagy egéfzlen elterjedett iramára’ halál az én képemenn? Elfordúlfz-e tőlem? —

Seth : Jaj! minden fzó, mellyet fzádon kierefztefz, tőrként járja-áítal fzívem’ ! Rettentő hálává ny vagy, atyám! én ugyan Ábelt nem láttam ; de láttam egy virágjában ki- múltt ifjat, a’kinek halálát előtted eltitkolták.

Ádám: Tehát Ábelnél még egy fiamra lelek ! Óh talám többeknek halálát-is elrejtették te előtted és én előttem! De ágy-e félte a’ Mindenhatót az az ifjú ?

B

i?