Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

J5

ófzverontsolni az én életemet, míg én-is levetem magam’ az ő tsontjai mellé ! Óh te első és legjobb atya, atyja a’ tsetsemöknek és nem-fzületteknek ! — (Az én jövendő pitzi- nyeim nem fogják látni az ő őfz fejét !)— Te halál’ napja ! óh te atyám’ halálának napja ! melly gyorsan elérkeztél, hogy tőlem fenn- fzóval megkérdezzd: félem-e az Istent? — Elmegyek ’s atyámmal egygyütt leborúlok az oltárnál. Ezen refzketö karok segítik sírját megásni. Sír! óh te kedves atyámnak sírja! ’s te ijefztő fzózat: Minekelőtte a’ Nap a’ czéd- rus-erdőt meghalladná — !

MÁSODIK SZAKASZ. Első Megjelenés.

Ádám j Séth.

Ádám :

(Az oltárhoz támaszkodva sírja mellett áll.) Fiam, ez rettenetes! Ezen hívesftő föld ugyan nem , mellyben az illatozó ró’sa ’s az ernyos czédrus nevelkednek ! De én itt rot- hadjak-el! Én, ki a’ Hatalmasnak alkotó keze alatt nyiltam-ki, a’ kit halandó nemíziilt! ’S már igen közelről jelentgeti magát a’ ve- fzendőség. Szemem’ fénye elvéfz, karjaim refzketnek , vagy elfásulnak! A’ lélekzés-is nagy erőmre esik. Titkos ereimbe mélyen férjezett a’ halál. Jól érzem, itt az én hideggel