Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
Kiáltozván, elvetvén ruhájokat, és port hányván az égre. ’ 18-) Ennyire vetemedhetik az ember, ha értelme az igaz tudománnyal, és az iidvözittő hitnek bölcsességével megvilágosítva nincsen ! An- nakokáért megbecsülhetetlen a’ jó, mellyet a’ templomok; és az oskolák terjesztenek. Mert ezekben esmértettyükmeg veletek, és magzati- tokkal az Istent, Jésust, az Ö iidvözittő tanit- tását, a’ ti kötelességiteket, a’ módokat, mel- lyek állal szíveteket megnyűgtathattyátok, lel- keteket itt e’ földön-is üdéig, e’ földi élet után- is örökké boldogítkattvátok. Hanem a’ ti röstel- kedéstek-is menthetetlen ám! Mert noha a’templomokat rendelte az Anyaszentegykáz, hogy ott a’ mindenek Urának, Istenének akaratij át megérthessétek; ti még-is azokban az igékre, mellyek nagy lelki javatokra hirdettetnek, közönségesen csak álmossan íigyelmeztek, ezért minden jó, a’ mit ott hallatok, csak addig ma- radmeg emlékezetetekben, meddig az álmák szoktak, és szívetekbe a’ jámborságnak gyökerét meg nem ereszthetik. Ugyan ezért vágynak közöttetek, kik, mintha a’ Kereszténységből a’szen- teltt vizen kivül más részt nem vettek volna, feslettségekre, és tudatlanságokra nézve a’ hitetlenekkel vetélkednek. Mert, tovább, noha az Oskolákban-is fáradhatatlan az Anyaszentegykáz, O vw 18.) U. ott XXII. 22. 20.
