Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

75

tam: és most az Atyához megyek; ki már itt szeretett; a’ jó, és gonosz viszontagságok által magához vonzott, édesgetett, -szentebb vágyódásokkal eltöltött; és majd majd Önnön boldogságával, önnön magával kielégít.

Ah! még egyszer mondom, ah, bár minden búcsúzó Szülő e’képpen szóllhatna gyermekeihez , midőn aJ halandóságát a’ halhatatlansággal felváltani készül! — De még az élet mosolyog ; még a’ reménységek viríttanak; még csak a’ képzelődésekben ábrándozunk: az illyen boldogságról nem-is álmodhatunk. Ha szépeknek , kívánatossaknak talállyuk-is azokat, mel- lyeket egy szentebb, áldottabb élet örömeiről gj anít a’ halhatatlan lélek; vágynak még-is , kik ezekről, mint a’ mai Evangéliumban az Apostolok , az érzékenységeket meghaladó beszédekről, mellyeket nékik Jésus szóílott, nagy bátran mondják : íme, most nyilván szóllasz es semmi példa beszédet nem mondasz.

Azomban, a’ mit Sz. Ágoston a’ tanítványokról mond, imigyen szóllván : „azokat, mellyeket Jésus értetlenségökre nézve példabeszédeknek tart, Ők olly kévéssé értették, hogy még azt-is , hogy azokat nem értik, nem értenék;”23.)

25.) Illa , quae seit ipse non intelligentibus esse proverbia , illi usque adeo non intelligunt, utnec saltem non se intelligere intelligant. S< Aug. Tract, too. in Joan.