Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

66

Nem helyes, nem Keresztény annak kére* se, ki nem Isten akarattya szerént kéri, a’mit kér. Ha, példa kedvéért mondom, ha gazdagságát kér a’ szegény, nem azért ; hogy a’ gazdagságát az Istennek szolgállattyára, hanem hogy saját kedvének töltésére, sokszor vétkes kívánságinak hielégiltésére fordíthassa. Ha felma- gasztaltatást kér az alacsony, nem azért; hogy tekentetevel a’ jámborságnak szerezzen tekén- tetet, hanem hogy azokat, a’kikkel vetélkedik, lábai alatt szemlélhesse. Ha azokat kéri a’ Keresztény, mellyek a’ hitetleneknek-is böséges- sen megadatnak, azok helyett, mellyeket valóságos kincseinek kellene tartania; miilyenek: a’ mértékletesség, ha ö dobzódó; a’ józanság, ha ö részeges; a szelídség, ha Ö haragos; a’ tisztaság, ha Ö parázna; az alázatosság, ha Ő kevéj, a’ lelki jóság, ha Ö megromlott. Mert nem keresztény módon kéretik, a’ mi a’ keresztény törvény ellen kéretik, melly parancsolja : „keressétek előbb az Isten országát, és annak igazságát, és a’ többi hozzá adatik néktek. 11.) Mert „nem kéretik Jésus nevében, úgy mond Sz. Ágoston, a’ mi az üdvösség ellenére kéretik.” 12.)

Azomban hibáznátok, ha magyarázatomat balra magyarázván gondolnátok : hogy a’ kérést,

11.) Máté VI. 55. — 12.) Non peti in nomine Salvatoris , quidquid petitur contra rationem salutis.