Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

a]tatosság házait-is Örömest mulatozások házaivá szentelné. Akkor a’ hitből, hit szerént volt: most hit nélkül, a’ hit sugalmi ellen élni dicséretes.

Mi okozta ezt a’ tapogatható, ezt a’ kony- hullatásokra méltó változást ? Az : hogy belőlünk {időről üdöre az imádság lelke mind inkább , és inkább kigÖzolög. Mert ha az előtt a’ Keresztények házai voltak mint a’ templomok , mellyekben az imádság az istenes énekekkel váltogatták egymást; tehát most azok az átkoknak, szitkoknak oskolái, mellyekben az Istennek szent neve imádás helyett káromoltatik. Ha az előtt a’ hívek a’ templomokban egymás áj- tatosságán épültek ; tehát most azokban a^ jámborok az illetlen magokviseletü Keresztényekben megbotránkoznak. Ha az előtt a’ bölcsek imádsággal kértek bölcsességet; tehát most a* tudóssak tudálékossággal üldözik az imádságát, és azt csak az egyiigyü pór nép kötelességi közé számlállyák.

Pedig az imádság, lelke az Isteni félelemnek , forrása a’ keresztényi jámborságnak, dajkája a jóságos cselekedeteknek, paradicsoma a’ léleknek. Másképpen becsülték azt a’ Szentek , kik az imádság áldásiban imádkozva részesültek ; és mint Salamon a5 bölcsességről, ügy ők az imádságról mondották: „az egésség, es szépség fölött szerettem azt, és elvégeztem, hogy világosság gyanánt tartanám azt j mert el"V/W (j Y "VW