Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

a]tatosság házait-is Örömest mulatozások házai­vá szentelné. Akkor a’ hitből, hit szerént volt: most hit nélkül, a’ hit sugalmi ellen élni di­cséretes. Mi okozta ezt a’ tapogatható, ezt a’ kony- hullatásokra méltó változást ? Az : hogy belő­lünk {időről üdöre az imádság lelke mind in­kább , és inkább kigÖzolög. Mert ha az előtt a’ Keresztények házai voltak mint a’ templo­mok , mellyekben az imádság az istenes énekek­kel váltogatták egymást; tehát most azok az át­koknak, szitkoknak oskolái, mellyekben az Isten­nek szent neve imádás helyett káromoltatik. Ha az előtt a’ hívek a’ templomokban egymás áj- tatosságán épültek ; tehát most azokban a^ jám­borok az illetlen magokviseletü Keresztények­ben megbotránkoznak. Ha az előtt a’ bölcsek imádsággal kértek bölcsességet; tehát most a* tudóssak tudálékossággal üldözik az imádságát, és azt csak az egyiigyü pór nép kötelességi kö­zé számlállyák. Pedig az imádság, lelke az Isteni félelem­nek , forrása a’ keresztényi jámborságnak, daj­kája a jóságos cselekedeteknek, paradicsoma a’ léleknek. Másképpen becsülték azt a’ Szen­tek , kik az imádság áldásiban imádkozva része­sültek ; és mint Salamon a5 bölcsességről, ügy ők az imádságról mondották: „az egésség, es szépség fölött szerettem azt, és elvégeztem, hogy világosság gyanánt tartanám azt j mert el­"V/W (j Y "VW

Next

/
Thumbnails
Contents