Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

54

X/VXJ

védésekről a’szenvedések jutalmára, és már oktatásom második részére terellyétek.

II. A’ szomorú tanítványoknak, kiket nem akart árván hagyni az UdvözittŐ, vigasztaló kellett. Jobbat nem kívánhattak, mint a’ Szent Lélek Ur Istent: úgymint Istent Istentől, az Istenért, ki az Atyától, és a’ Fiútól egjetem- ben szármozván velők együtt teszi a’ Szent Háromságát. Erről mondja: „ha einem megyek, a Vigasztaló nem jön hozzátok.” Nem-is jöhetett. Mert valamiképpen a’ Keresztség előtt egyébb szentségekben nem részesülhetünk : azon- kéj^pen, még a’ bűnt Kristus el nem törlötte, még az At>át érettünk meg nem engesztelte, még bennünket szeretetére, és malasztira érdemesekké nem tett halála, vagy-is, a’ mint szóll, elmenetele által, addig sem a’ Szent Lélekben, sem az ő ajándékiban nem részesülhettünk. Nem magam fejéből mondom ezt, hanem a’ mit mondok Szent Páltól tanúltam; mert ha nem lehet társasága a’ világosságnak a’ setétséggel: 22.) nem lehettünk addig a’ Szent Léleknek hajléki, még Kristus bennünket az Ő vérével Templominak fel nem szentelt. Ezt ö csak halálával tellyesítette. De mi, ha vétkezünk, ismét megfertőztettyük az Isten Templo22.) II. Kor. VI. 14.