Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

*/w

47

Ezen vigasztalást akarom ma bővebb magyarázattal fejtegetni, és szóllok a’ vigasztalásról , mellyet

elöszször elmenetele ;

másodszor ígérete okozhatott a’ tanítványoknak.

A’ szív csak a’ szívhez szóllhat foganatos- san. Azért még Jésus szívének igéit magyarázom , kérlek hogy szívvel íigyelmezzetek!

I. „Ahoz megyek, a ki engem küldött” A’ világból való kimenetelét, halálát érti, és €zt úgy tekénti, mint az utat, melly Ötét az Atyához vezeti, kiről mondja: „azon cselekedetek mellyeket én cselekszem, bizonyságát tesznek felőlem, hogy az Atya küldött engem.” 6.) Ugyan ezt, de világossabban ítnondja imigyen szólván: „kijöttem az Atyától, és e’ világra jöttem ; ismég elhagyom e’ világát, és az Atyához megyek.” 7.)

Íme miilyen örvendetes ábrázatban festi a’ halált, melly tol egyébbaránt irtózik a’ természet ! Ezért mondom : hogy ámbár szomorkod- tak tanítványi elmenetelén, Ö még-is szomorúságokat az igékkel, mellyekkel nékik halálát tud- tokra adja,, megédesítette.

6,) Ján. V. lo. — 7O Ián. XVI. 28.