Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
42 ■VW* Azért ha a’ Szent Apostoloknak, és az első Keresztényeknek külső szomorúságokban nem részesüliink-is, belső szomorúságokban még-is osztozunk, midőn*kötelességünk szerént kívánságoknak kedvét szegjük. De illik, hogy ezen a’ szomorúságon ne szomorkodjunk. Mert íme! ez az élet utazásnak iideje. Ha ezt az örömök, és örvendezések között elmulaszttyuk, a’ hazába, a' hová utunk vágjon, el nem érünk. Ez az élet a' keresetnek, lelki nyerekedésnek üdéje. Ha ezt a’ gyönyörködések karjai között tölt— tyük, kereset helyett kárvallás, nyereség helyett vesztesség lészen jutalmunk. Ez az élet a’ harcznak, és tusakodásnak iideje. Ha a’ gyönyörűségek elfogyasztanak, puhittanak, erőtlenitte- nek bennünket, se gyŐzödelmet nem vehetünk, se koronát nem érdemelhetünk. Ez az élet a’ gyógyúlásnak, nem a’ gyönyörködésnek üdéje. 25.) Azért a’Kívánságokat mérsékleni kell; mivel ezek természetünk nyavalájából szármoz- ván bennünk csak ezt a’ nyavalát öregbittik. Nem így gondolkodtak a’ Szent Atyák azokról, mellyek minket szomorittanak. Hanem inkább valamint a’ balságokat, úgy az örvende- zéseket-is gonoszoknak tartották. Mert két féle a’ gonosz, — ez az ö bölcsességük, — egyik fájdalmat szerez, a’ másik gyönyörködtet. Amazt 25.) Sanitatis tempus est, non voluptatis. August, de Script. Serm. 87. cap. 11.
