Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
57 'V'W liajtozással várják, hogy az Ur títeket-is társaságokba vezessen, hol, igazán mondhatni: „már a’ tél elmúlt, a’ zápor esso elment, és eltávozott;” 16.) és az örök boldogságnak örökké mo- solgó tavaszszát a’ bánatnak semmi köde többé meg nem futhattya. Légyen ez a’reménység kebletekbe rejtve! De légyen egyszersmind szívetekbe rejtve, a’ mit Szent Jakab levelében olvashattok: „paráznák! nem tudjátok-e, hogy e’ világ baráttsága ellensége az Istennek?” 17.) Annakokáért úgy barátkozzatok, hogy Isten ellenségivé ne legyetek. Mert ha vétkes a’ ti szövettségtek, tilal» más kölcsönös szeretetetek, kárhozatos barátko- zástok, fellelitek ugyan egymást más világon-is ; de csak azért: hogy örökre egymást átkozzátok. Az Istenért, Istenben, Isten szerént kell e’világon mindent szeretni, a5 mit szeretünk. Mint a’ jegyes szereti jegyessének jegy gyűrűjét, a’ jó barát jó baráttya ajándékát, a’ szolga az ö Urának adománnyát: úgy mí-is mindenben a* mit szeretünk, a’ mindenek fölött szeretetre méltó Istent szeressük, hogy végre ajándéki helyett magát elnyerhessük. Hallottuk, mit mondott a’ Mester a’ tanítványoknak : hallyuk mit mondának erre az Ö tanítványt közül némellyek egymásnak. Micsoda ez, a mit nekünk mond: egyr kévéssé, és ]6 ) Énekek II. 11. — 17.) Jak. IV. 4.
