Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

vv\

pállváján éledtebb serénységgel vándorollyunk, és SL kevés iidöt, mellyet az Isten ezen a’ földön tölteniink enged, érdem nélkül el ne sza- laszszuk. Azért a’ ki az élet czéllyát esméri, azt, mivel rövid, ama vétkes Örömökre, mellyek csak foganatlan bánatot, belső nyughatat- lanságat, kelletlen unakozást, jóra való bágy- gyadságat, igazságos félelmet hagynak magok után, nem tékozollya : hanem azon inkább magának örömöket uzsoráskodik, mellyek valamint veszejthetetlenek, úgy megkeseríthetetlenek, és megemlékezvén az Apostoli intésről, még amaz örömöket-is, mellyek ártatlanok, mértékletes tartózkodással éli. Mert, az iidö rövid: következik, hogy a’ kiknek feleségük vagyon, legyenek, mint a’ kiknek nincs ; — a’ kik örülnek, mint a' nem örülök; — és a’ kik élnek e’ világgal , mintha nem élnének. 10.)

Azután eme gondolat, hogy csak még egy kévéssé, és leveszi az Isten rólunk halandóságunk terheit, minő enyhülés a’ fájdalmak között, mellyekkel az Ur életünket terkesitti! Hozzátok szóllok, kiknek számára már semmi örömök nem viríttanak, kiket az éjfél a’ bajokkal küzkodve talál, és a’ hajnal csak gyötrelemre keltfel, kik talán inségtek sullyát elviselhetetlennek állítván, mint ama szenvedéseknek fia, Jób, szóllatok : veszszenel a’ nap, mellyen szü34

lő.) I. Kor. VII, 29. 5o. Sl.