Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
VW-VVV ismét viszsza a Galiléai tengerhez, a De kapó- lis határi között, az az ama tartománynak határi között, melly Mannasses földén, túl a’ Jordánon feküdt, többnyire pogány nemzetek lak helye volt, és nevezetessebb várasinak tizedétől Dekapolisnak hivattatolt. Hozának néki egy siketet, és némát, az az egy nyaralást, ki si- ket-is vala egyszersmind, és néma, vagy-is nehéz, érteden beszédű ; és kérik vala Ötét, hogy reá tenné kezét. Az az : hogy meggyógyítaná. Mivel talán hallották, hogy Jésus keze reá tételével, illetésével-is sok ínségeken, nyavalyásokon segített. Tettszett Jésusnak a’ felebaráti szeretet, melly et a’ siket néma eránt mutattak azok, kik ötét Jesushoz vezették, és mellette szót szóllot- tak. Azért kérésüknek engedett, és a’nyavalyáson csudát cselekedett. Vagyon nékiink-is számtalanszor alkalmatosságunk, hogy Jésus tettzését megérdemellyük. Mert számtalanon vágynak, kiken ha magunk nem, mások által még-is segíthetünk ; és szószóllásunk, fáradságunk által mintegy fülök lehetünk a’ siketeknek, nyelvök a’ némáknak , és ügyeikben őket gyámolíthattyuk. Azomban közönséges nálunk, hogy az idegen nyavalya mellett minden rész vétel, megindulás nélkül tökélletes hidegséggel elmehetünk, és nem csak segíteni nem akarunk, hanem a5 szánakodásnak, könyörületességnek indúlattyát- is, mint egy gyötrelmet, magunkban elfojtani 2Ö8
