Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

dékot a’ feslett erköltsoknek ártalmától. Ha t. i. a’ jó, és dicséretes erköltsöket követvén, az Isteni félelemnek, és keresztényi jámborságnak példáivá leszünk; főképpen ha a’ nevendékség- gel megkedveltetvén az iidvösséges fenyítéket, és a’ mennyei jovallatokat, belolök jámbor, és boldog embereket nevelünk; hogy ne pana- Szolkodhassanak valaha felölünk, mint hajdan Őseik felöl az Isráeliták panaszolkodtak: „az atyák ettékmeg a savanyú szÖllÖt, és a’ fiák fogai vástakmeg.” 7.)

II. Azon üdo között, inelly Jésus siránkozásától fogva a’ templomba lett érkezéséig elfolyt, többek-is történtek, mellyeket Szent Lukács elhalgatott. Mert, Sz. Máté, és Márk Evangélisták tanúbizonysága szerént ezen {időközben történt, hogy midőn bémentt volna Jeru- sálembe Jésussal az örvendező sereg, felindúl- na az egész város, mondván, kicsoda ez? 8.) Hogy sok vakokat és sántákat meggyógyított a’ templom pitvariban. Hogy ott még a’ gyerme- kek-is kiáltozták: Hosanna a’ Dávid fiainak. Hogy ugyan ezért boszonkodnának a’ Papi fejedelmek, és magokban Jésus halálát elvégezek. De Szent Lukács ezeket elhagyván csak azt em- litti: hogy midőn a’ templomba menti volna,

7.) Jerern. XXXI. 29. — 8.) Máté XXI. 11 — i5.