Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
241 Annakokáért nem lehetünk érzéketlenek a’ vélekedések eránt, mellyeket sok roszsz akaratú emberek közöttiink-is forgásba hozni, kelendőkké tenni igyekeznek. Mert ha veszedelmes , kárhoztató tévelygések lesznek közöttünk uralkodókká , vesztünk, kárhozatunk elkerülhetetlen. És fontollyátokmeg magatok: nincs-e a’ tántorittó vélekedésektől félni való okunk? Nem láttyuk-e: hogy a’ kik magokat az Anyaszent- egyház törvénnyei alól törvénytelenül felszabadították, készek az Anyaszentegyház hatalma ellen, az Ö jovallásinak, és a’ jámborságát védelmező fenyítékének üdvösséges volttá ellen fegyverkezni, és már nem csak példával, hanem ámíttással-is terjeszteni a’ kárhozatot? Nem tapasztal lyuk-e : hogy mindenről okoskodni szeret e’ mostankori nemzetiség, és nem annyira ahoz, a’ mi igaz, hanem inkább a’ mi néki tettszik ragaszkodik? Nem érezziik-e : hogy egy különös mesterség kapott lábra, melly ócsállya a’ jó erkölcsöket, szépitti a’ feslettségeket, kelle- metcssé teszi a’ tévelygéseket, és kívánságokat gerjeszt, mellyek nem csak vétkesek, hanem egyszersmind veszedelmesek-is ? Azért ha romlik az Ország, megháborodik a’ Nemzet egy részről okozzák az Uraságra kapott tévelygések. Féllyetek tehát, kiváltt az új, és szokatlan vélekedésektől; és ha azok a’ Szent Hittel, mel- lyet vallatok, a’ lelki esmérettel, és a’ kötelességgel, mellyel akár a’fellyebb valóknak, akár 1Ö
