Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
VW lGo V/Wr ő-is az 6 vi j tudománnyának edényivé o Ily a kai választott, kiket más dögleletes tudománynak szellete még meg nem vesztegetett. Annakután- na-is csak azok maradtakmeg az Ö üdvözitto Anyaszentegyházában, kik a’ tőle vett tudományt, minden más tudománytól tisztán megőrzőitek, és az Ö oskolájában állhatatos hűséggel megmaradtak. Azok pedig , kik semmit nem szerethettek a’ nyughatatlan emberi értelem találmányin kivül, lettek: mint a’ tengernek állhatatlan habjai, mellyek „felmennek az égig, és alá szálnak a’ mélységig.” 17.) így ók-is az Isten mélységes titkait, az Ő bölcsességének ta- nátsit, mindeneket, mellyek mennyekben vágynak megmérni, megérteni akarván , felmennek az égig. Onnét mindeneket, 'mellyek poklokban vágynak szem elejbe terjeszteni, napfényre hozni akarván, alá szálnak a’ mélységig. De tétovázó elméjök hántorgási között megszédülvén, „megháborodának, és tántorgának, mint a’ részeg: és minden bölcsességök megemészte- ték.” 18.) Annakokáért a’ hív Keresztény tudván , hogy az az Isten, ki a’ tenger hulláminak határt szabott: „eddig jöjj, és tovább ne menny, és itt rontsdmeg a’ te feldagadó» habjaidatl<y) az emberi értelemnek-is kimutatta a’ megyét, mellyen túl bölcsességével nem terjeszkedhetik. Ugyan 17,) Zsolt. CVI. 26. — 18.) U, ott. 27. — 19.) Jób. XXXVIII. 11.
