Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
'V'W» 157 Israelnek negyven esztendőkig az égből hullatott táplálatot; vagy inkább, hogy az emberek fiainak ezer , meg ezer esztendők ólta a’ földből kenyerüket meglerineszti ? Ezeket megfontolván méltán felkiálthatunk a’ Zsoltárossal : ,,nagy vagy te, és csudákat cselekedő : te vagy Isten egyedül! ” 12.) Nem csak, hanem méltó volna, hogy mint Péter íésus lábához, úgy mi napon- nan az Isten lába zsámolyára borulva vallást tegyünk : hogy bűnösök — érdemetlenek — vagyunk , az Ő szereidének mindennapi csudáira. Mert nem csak mindenünket, hanem mi magunkat-is, hogy vagyunk, egyedül csak az Ő szeretetének koszönhettyük. Mért, nem kérdezzük tehát magunktól: vallyon érdemesek vagyunk-e szeretetére? Az Isten minket okos értelemmel megáldott, és egyébb teremtett állatinak urává, királyává tett. Vallyon nem tettük-e mi magunkat barmokká, minden tehet- tségiinkkel, mint rabok, az állati ösztönöknek szolgálván? Az Ő Szent Fia nékiink eszközöket nyújtott, hogy nemtelenebb vággyainkat a lélek birodalma alatt tarthassuk. Vallyon hasz- náltuk-e ezen eszközöket, hogy velők az Isten fiainak szabadságát megszerezhessük ? Mindennap tartya az Isten, minden pillantatban nyúj- tya, hoszszabbittya életünket, hogy rajta az örök életet megvehessük. Vallyon az örök bol12.) Zsolt. LXXXV. io.
