Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

»VW«

14

•v/x/v

Te erántad-is, jó és gonosz között habozó Keresztény! Te erántad-is iIlyen szeretettel viseltetik az Udvözitto. Hányszor eljön hozzád, malaszttyával értelmedet világosittani, szívedet lágyittani, hitedet felébreszteni, békességével megkínálni! O volt, O, ki szíved közepén állott , és mondotta : békesség néked ! békesség, mellyet e’ világ nem adhat, mellyre, még rajtad a’ biín uralkodik, nem verradhattsz! De te a’ hiúságoktól elragadtatva, vétkekbe köte- lódzve, a’ test gyönyörködésitol megrészegúlve a7 szent ihlelésekkel ellenkezel, a’ Szenteknek, a’ jámboroknak, kik bizonyságát tesznek , hogy látták az Urat, tapasztalták, hogy terhe könnyű , igája édes, hitelt nem adsz! közelget ismét Jésus , és , mint Tamásnak , mondja : erezd ide be az új ódat, és lássad az én kezeimet ; és hozd ide ct kezedet, és bocsásd az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hív. Ezen szeretettel tellyes dorgállás többet fogott a’ magába szállott Apostolon mint a’ tapasztalás. Mert felkialta mondván : én Uram, és én Istenem! És ennekutánna Jésusnak, mint Istenének, hittel, mint Urának tökélletes engedelmességgel szolgál«.

Nékünk-is így kellene, kiket Urunk boldogoknak mond, e’képpen szólván : mivel hogy láttád engem Tamás, és hittél; boldogok a’ kik nem láttak, és hittek. Nekünk-is így kellene mondom, mint Tamásnak, cselekedni, kinek