Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
Ikl gos cselekedeteknek nyereségivei pótolni csüg- gedhetetlen búzgósággal serénykednek. Azért miképpen a’ szántó veto inkább örül a’ tövises földnek, melly megtisztítatván bőséges gyümölcsöt terem, mint a’ tisztának, melly csak kevéssel szokta a’ munkát megjutalmazni : azon- képpen nagyobb öröm lészen mennyben egy penitentzia tartó bűnösön , mint kilenczven ki- lencz igazakon. A’ megtérő bűnösökön mennyekben öröm vagyon : de a’ földön sok gonosz akaratú emberek az igazaknak elesttökön örvendenek. Oh! nyomorult, oh ! bűnnél utálatossabb szív, melly örülhet, örvendezhet, ha ember társát, keresztény társát, megváltásának társát botlani, tán- torodni szemléli! Oh ! bár pokolbéli Örömét magának tartaná! de nem: öszve hívja barátit, és szomszédit; tokélletes nem lehet öröme, hanem ha felebaráttyának vétkén ezeket-is örvendezni szemlélheti. Pedig lehet: hogy, még Ö szívét, más botlásán gyönyörködteti, addig a5 bűnből feleszméledett szerencsétlen térden ál- va koldul, és nyer bocsánatot attól, ki esküszik, mondván: „élekén; nem akarom az Istentelennek halálát, hanem hogy megtérjen az Istentelen az ő utairól, és éllyen.” 21.) — Kárt örvendő lélek te ! mikor lészen szíved , mint Istennek, a’ te Atyádnak szíve; mint Jésusnak, a’ 21.) Ezech. XXXIII. 11.
