Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

vén, Öszve hívja az Ö barátit, és szomszédit, mondja nékik: örvendjetek nékem, mert meg- találtam az én juhomat, melly elveszett vala.” így bánik az Isten az eltévelyedettekkel, a’ keskeny útról, a’ tagos, de kárhozatra vezető útra letérttekkel. Mint a’ Pásztor, nem várja, hogy magok megjöjjenek , hanem utánnok megy , keresi őket. Keresi, az Ő Szent Fiának lelket által járó igéi által; keresi, az Egyházi szolgák nyelve által; keresi a’ törödelmesség székeinél , a’ lélek esméretnek nyughatatlan furda- lási által; keresi szeretetének meg nem érdemlett ajándéki által; keresi sanyarú látogatások által. És ha feltalállya, mint ha saját boldogságára akadt volna, örül. Ez nem elég, hanem Öszve hívja barátit, az az: a’ Szent Angyalokat, szomszédit - mivel ezek dücsösségének tró- nussához legközelébb állanak ; és mondja nékik: örvendjetek ! Kinek? tahin az eltévelyedelt- nek , hogy megtaláltatott ? nem: hanem orvé fűljetek úgy mond, nékem! Mert „az Ö öröme a’ mi életünk; és midőn mi a’ kárhozatról üdvösségre térünk, akkor az Ö ünnepének örömét béfejezzük."’ 18.) Mondom néktek: hogy úgy öröm lészen mennyben egy penitentzia tartó bűnösön inkább, hogy sem kilenczven kilencz

1Ö.) Ejus gaudium est vita nostra, et cum nos ad Coelum reducimur, solemnitatem laetitiae ejus implemus. S. Greg. 1. c.