Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
VW 15 Ö VW nyibe tellett megváltásunk! és hogy Jésus , érettünk szeretetbÖl fáradván, egyedül csak minket keresett, és akarta: hogy magunkat mind lelkünkre, mind testünkre nézve egészen birtokába adjuk. Birtokába adjuk lelkünkre nézve, lelkünk leikévé tévén a’ hitet, mellyet Evangéliumból tanulunk. Birtokába adjuk testünkre nézve, azt, mint Isten templomát, akár mi néven nevezendő tisztátalanságtól oltalmazván. Mert minekutánna mindnyájan Isten templomivá szenteltettünk, illik: hogy testünk templomára maga a’ szent szemérmetesség visellyen gondot, és benne semmit, a’ mi azt megfertöz- telhetné, meg ne szenvedjen; ne hogy az Isten az Ö hajlékának dísztelenségén haragra gerjedvén, belőle kiköltözzék. A’ garasnak hasonlatosságában sem talállok más értelmet, mint a’ mellyet magyaráztam. Mert ,,a’ ki a' pásztor által jelentetik, ugyan az jelentetik az aszszony állat által-is. Az Isten maga, és maga az Istennek bölcsessége;” 15.) az Ur Jésus Kristus. És mivel kép verettetik a’ garasra, az aszszony állat a1 garast akkor vesz- telte-el, midőn az Isten képének hasonlatosságara teremtetett ember vétkezvén, az ő terem- töjenek hasonlatossagátol eltávozott. De megl5.) Qui signatur per pastorem , ipse et per mulierem. Ipse etenim Deus ; ipse et Dei sapientia. S. Greg. 1. cit.
