Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

bizodalmátokat vakmerőnek mondanám. Mert, az-is irgalmasság , hogy hivattattok ; ahoz pedig, hogy e’ fölött kénszerittessetek-is, jussotok —- igazatok, nincsen. Annakokáért magatok kén- szerittsétek magatokat, mindennek, a’ mi üd- vösségteket akadályoztathatná, szabadon ellent mondván.

Nem mondom : hogy e’ világról, mindenről, a’mi itt bennünket boldogíthat, örvendeztethet, lemondjatok. Hanem hogy ti bírjátok a’ világnak javait; nem pedig hogy ti magatok azoknak birtokába legyetek. Az az : hogy mindenekkel a’ miket birtok, úgy bánhassatok , mint szabados Urak: nem pedig hogy azoknak testtel, lélekkel szolgállyatok, mint rabok. Azaz: „éllyetek ez iideig valókkal, de az örökké valókat kívánnyátok.” 25.)

Ha ezen keresztényi bölcsességnek módját nem tudjátok ; emlékezzelek azokra, mellyeket, Szent Pál tanácsiból, már többször emlegettem. „Kiknek feleségök vagyon-is, legyenek, minta’ kiknek nincs: És a’ kik sirnak, mint a’ nem si- rok : és a’ kik örülnek, mint a’ nem Örülök: es a kik vesznek, mint a’ kik nem birnak. És a' kik élnek e’ világgal, mintha nem élnének. Mert elmúlik e’ Ulág ábrázattya.” 2Ö.)-w^u \0[) "VX**.

25.) Sit vobis res temporalis in usu , aeterna in de* siderio. Idem, ibid. — 26.) I. Kor. VII.

5o. 5l.

/