Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

-V^-V

115

vacsorát szerzeszsz, úgy mond, ne liivd a’ te barátidat, sem atyádfiáit, sem rokonyidat, sem gazdag szomszédidat: Hogy valamiképpen ök-is el ne Hívjanak téged, és meg légyen fizetésed. Hanem Hívjad a’ szegényeket, bénnákat, sántákat, és vakokat. És boldog lészsz ; mert megfizettetik néked az igazaknak feltámadásában.” 7.)

Ezeket midőn Hallotta volna egy a’ letelepedtek közül, monda néki: boldog az, a’ ki kenyeret eszik az Isten országában. 3.) Erre mondá Urunk a’ példabeszédet, melly a’ felolvastatott Evangéliumban foglaltatik, és általa mondani akarta : Hogy Isten országából, — Kri- stusnak üdvözitto Anyaszentegyházából, — sokan a7 hivatalosok közül, az az a’ Zsidók közül, saját vétkök miatt kimaradnak. De nékünk- is szóll a’ mit mondott. Mert az Isten ama másik országából, melly az ö dücsosségének, és boldogságának menyországa, noha abba mindnyájan Hivatalosak vagyunk, sokan még-is, ugyan saját vétkeink miatt kimaradunk. Ez lészen mái magyarázatomnak veleje. Figyelmezzetek!

Egy ember nagy vacsorát szerze, és sokakat híva. Az ember, ki nagy vacsorát szerzett, ,,a’ közbenjáró az Isten és emberek között, az ember Kristus Jésus.” Q.) A’ vacsora, az Ő

7.) U. ott 12 — 14. — 8.) U. ott i5. — 9.) I. Tim. II. 5.

8 *