Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

VW

111

liogy meghültlsék erántok a’ tiszteletet, elfogj aszszák a’ becsületet • hogy bölcsességök felöl kéttséget, hatalmok eránt engedetlenséget támaszszanak; hogy bennök a’ méltóságát, a’ törvénnyel együtt gyűlöletessé tegyék ; hogy a’ népben felköltvén a’ békételenségnek nyughatatlan ösztönét, minden rend, fenyíték, és hatalom ellen felzendülhessenek ? Ezért a’ nép között-is azokat, kik náloknál jobbak, csendesebbek , engedelmesebbek, minden kigondolható rágalmazással keserittik.

Midőn tehát az Apostol ,,a' nyelvet, a’ tüz- hez hasonlittya, melly nagy erdőt megéget;" 3Ö.) érti a’ rágalmazó nyelvet. De a’ rágalmazó nyelvnek csigolája „keserű irigység, és viszsza vonások a? szívben 37.) és a’ bölcsesség , melly az illyen nyelvet mozgattya, „nem onnét feliül szármozó , hanem földi, testi, Ördögi/’38-) Azért mondja az Apostol: „hogy a’nyrelvet senki az emberek közül meg nem szelídítheti3Q.) mert új szívet bennünk senki az emberek közül nem teremthet. Foljamodjunk tehát az Istenhez, a’ gyarlóknak megerŐsittŐjéhez : de előbb tegyünk eltökéllést: hogy, ha eddig mások szemeben kerestük a’ szálkát, ennekutánna magunkéból igyekszünk kivenni a’ gerendát. Azután így imádkozzunk :

5ö.) Jak, III. 5. — 57.) U. ott 14. — 38.) U. ott i5. — 59.) U. ott 8.