Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

104

kát, és mondja: „jó, és megtömött, és megrázott mértéket adnak a ti kebeletekbeAz az : véghetetlenül többet, mint az, a’ mit az ö nevében, az ö szükölködőire osztunk. Mert mi veszendőket adunk, de ezekért emészthetetlen javakkal fizettetünk.

Ezeknek pedig, és mindeneknek, mellye- ket Üdvözittonk parancsol, engedelmes, és hív tellyesittésére indittson bennünket, az igazság, mellyet eképpen olvasunk. „Azon mértékkel, mellyel mérték, viszsza mérettetik néktek.” Visz- sza mérettetik az érdemért jutalom, a’ bűnért büntetés. A’ jóságos cselekedetek mértéke szerént lészen a’ jutalom bősége: mint a’ vétkek temérdeksége szerént a’ büntetéseknek súllyá. Mert a’ gonoszokat illeti, a’ mit Szent János írt: ,,a' mennyire diicsöítette magát, és gyönyörűségekben volt, annyi gyötrelmet adjatok néki, és siralmat.” 24.) Ez még tűrhető volna. De az üdore nézve a’vétek és büntetés között, nem lészen a’ mérték egyarányos. Mert a’ gyönyörködés üdéig , a’gyötrelem örökké tart. Oh! leielemmel, rettegéssel tellyes örökké valóság ! — Örökké valóság! hol setétség lészen világosság nélkül, rabság szabadulás nélkül, gyötrelem enyhülés nélkül. Örökké valóság! hol tűz lészen , melly olthatatlan , féreg lészen , melly halhatatlan , kín, fájdalom lészen, melly múlha24.) Titk. Jelen. XVIII. 7.