Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

71

VW

nek — nem-is akarom mondani minek lenni kiálttyák, kiáltották? Egykor az illyenekrol azt mondá Jésus : „szükség Hogy botránkozások legyenek , de jaj annak az embernek a’ ki által botránkozás jo.” Q.)

Hogy Simeonról el ne feletkezzíink, mondá tovább Máriának. „És a te lelkedet-is által járta á tör ” Nem kételkedem: hogy a’ Szent Szűz ekkor-is azt gondolá magában a’ mit mondott, midőn Jésust méhébe fogadta, íme az Ur szolgálló leánya; légyen nékem a’ Te igéd szerént. A’ tor, melly lelkét keresztül járta, a’ fájdalomnak tore volt, midőn gyalá- zattyát, kinnyait, halálát jelenlévén szemlélte. Mondhatom róla mézzel folyó Sz. Bernárddal: „midőn lándzsával által verettetett a’ te Jésu- sod — ki mindeneknek ugyan Jésusa, de te néked különössen Jésusod volt — az néki testét, de néked lelkedet járta által; mivel Ő már akkor kiadta lelkét; azért téged Mártírnál nagyobbnak lenni állittunk.” 10.)

Kellene: de még sem fohászkodom. Inkább téged intlek fájdalmaknak, keserűségeknek annya, ki Máriának lelkét általj áró tőrében részesülsz; midőn méhednek szülöttyét megrontva, kínlódva szemléljed! Légy mint Mária Istennek szolgálló leánya, békességessen elvig.) Máté XVIII. 7. —• 10.) St. Bern. Serm. in haec

verba Apocal. signum magnum.