Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

X/X/V

56

gazdagság telhetetlenségre, a’ szegénység zúg- golódásra, a’ boszúság haragra, a’ kárvallás át- kozódásra szoktatta szívünket; és az élet egyébb terhei, elfárasztván bennünk a’ jóra való igyekezetei , lelkűnkben minden iidvösséges sugal- mat, jámbor feltételt, szent ihlelést elfojtottak, és bennünket az Isteni félelemből kiforgattak.

Tudnám hol javűlhatnánkmeg. A’ pusztában. De, mivel oda nem küldhetlek benneteket, javai lom: hogy legalább néha szívetekbe zárkozzatok: megvonván magatokat nem csak a’ kárhoztató mulattságoktól, hanem az élet egyébb aggodalmitól-is. Ha lehet: mindentől, a’ mi bennünket zaklat, légyen az keserittö bánat, vagy élleszto öröm, jámborul tartózkodván.

Ha megnyerem szívetektől, hogy tanátso- mat béveszitek, engedj étekmeg : hogy egyre int- tselek bernieteket! t. i. hogy szívetek magányosságába a’ földi kívánságokat meg ne szenvedjétek; és hogy onnét Kristust ki ne rekeszszétek.

Meg ne szenvedjétek ott a’ földi kívánságokat. Akkor nem lennétek magányosságban : sőt magatokat társok — gonosz társok között találnátok. Mert a’ kívánságok a’ szikrák, meí- lyékről bűnre gyulladunk. — Yelök mulatni annyit tesz ; mint azokat gerjeszteni. — A’ kívánságok a’gyökér, mellyrŐl vétkeink hajtanak.— A’ magányosság a’ föld, mellyen a’vétkek legszí, essebben gyarapszanak. — AJ kívánságok a’